- mondta Skerletz Iván 1981-ben a tokaji Kopaszhegyen rendezett OCSB előtt az őt faggató újságírónak, a " nem szenvednek eleget tájfutóink" kezdetű gondolatsora után feltett kérdésre. A idei évzárónknak helyet adó Galagonya lovasfarm a vértesi Kopasz-hegy lábánál van... A név azonosság csak véletlen, az évzáró pályáinak keménysége szándékos. Már a stekkeléskor 20 cm hó borította az erdőt, s bár néhány nap olvadt, a hétközi havazás még hizlalt rajta egy kicsit.
A versenyt bevállalók már a rajtba vezető úton sejthették nem lesz egy könnyű futam, a pályák ugyan rövidek, de a hó és a szintek komoly kihívást és nehézséget jelentenek. A többség és az elszántabbak - bár közben kicsit szidtak engem - eljutottak a lovasfarm kerítésénél levő célbójáig.
S akik az egyik hegy tetején állva megrettentek a gondolattól, hogy a következő pont a szemben levő hegy tetején van és ezért inkább a térképen is jelölt frissítő pontot
választották, a finom gulyás és forralt bor mellett vigasztalódhattak és módosíthatták edzésterveiket. No persze a konyhaművészet fenti remekeiből a versenyt teljesítők sem maradhattak ki: Somek, Csoszi, Golyó kicsit elcsigázottan mereng a hegymászás és a tájfutás kapcsolatán és rejtelmein. Bár Csoszinak- hisz nem futott - a térkép (jól sikerült) látványa maradt csak.
Egyébként elárulom tényleg nehezek voltak a pályák, piszokul örültem, hogy a két Tomi (Bogos és Pápai) bevállalta a felvezetést és a bontást, ezért külön köszönet nekik.
Az évzáró eredményei és a térképek az ARAK oldalon elérhetők (link itt oldalt). de azért kóstolónak egy A pályát ide is elhoztam:
2010. december 9., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése