2014. február 4., kedd

Válogatott edzőtábor Kiskunhalas

Edzőtábor Kiskunhalas 2014. Lassan ködbevesző múltú hagyomány a szegedi tájfutók év eleji kiskunhalasi edzőtábora, ami a felnőtt és utánpótlás válogatott keret első idei összetartása is volt. Vandának, válogatott kerettagként kötelező program, nekünk hobbi futóknak pedig jó alkalom néhány érdekes futásra.  Előzetesen több mint száz fő jelezte részvételét, a hétvégére beköszöntő kemény téli idő ellenére a vasárnapi utolsó edzés eredménylistájára 65 név került. Ez a rendezőkkel, kísérőkkel együtt komoly tábori létszámot jelentett. Salgótarján, Nyíregyháza, Nagykanizsa jelentette a végleteket , az onnan érkezők vállalták a legtöbb utazást ezért az öt edzésért. A két szövetségi kapitány, Gera Tibi és Dénes Zoli az edzések előkészítésével és vezetésével nehéz feladatot vállalt fel. A tábor során a hangsúly a térkép folyamatos olvasására, a futó gyakori helyzetazonosítására került. Ezt már az első nap délelőttjén a tázlári útvonalkövetéses edzés is megkövetelte.


A "futunk és majd felfog" technika ezen a terepen ennél az edzésnél nem volt eredményes, folyamatosan azonosítani kellett a terepet azzal a minimális információval, amit a futótempó mellett is olvasható keskeny térképsáv adott. Nehéz volt az útvonal sávjában maradni... Itt még az időjárás is kedvező volt, bár a nap reggel óta nem bújt elő, kellemes téli futó időnek örülhettünk. Lehetett a feladatra koncentrálni. A mellékelt részleten látszik, az útvonalkövetés nem csak a kezdők tájfutó rejtelmekbe történő bevezetésének eszköze.





 Nem csak a térképen, de a tázlári terepen is volt keskeny sáv... 
                                                 
Rövid pihenő után amit a kiskunhalasi kollégiumban töltöttünk el jött a délutáni edzés, és az első hópelyhek, amit a viharos szél egyenlőre gyorsan tova is sodort a közeli bodoglári tanyák és az azokat őrző kutyák felé, akik most sem ették meg a telet....



 A képen didergők bizonyítják, hogy nincs rossz idő, csak rosszul felöltözött futó, de azért a rajtolók kivételével a többség az autókban maradt még a péntek délutáni edzésen.

 A bodoglári domborzati edzés jó példája annak, hogy miért érdemes ezeken az alföldi terepeken többször edzeni és néha versenyezni. Összehasonlításként az edzőtérkép bal felső sarkába másoltam egy finn térkép részletét. Ebben a formában mind a két terep hasonló tájékozódási követelményeket támaszt. Egy-egy átmeneten belül az átlagos magyar versenyen megszokottnál itt is, ott is jóval többször kell a térképet és a terepet összevetni, célszerű a tájolóra is több alkalommal rápillantani. Lám az Alföldünkön, jó néhányszáz kilométer utazást megtakarítva gyakorolhatjuk az északi terepeken elengedhetetlen összekeverhető,"látszólag olyan egyforma" apró domborzati idomok azonosítását, az iránytartást. Így ha majd utazunk Északra, már csak a talaj és a láthatósági problémák nehézségeit érezzük idegennek. S bár a délutáni viharos szél messze járt az ideális futóidőről alkotott elképzeléseinktől, s a többség lábában már ott volt a délelőtti futás, elgondolkodtató, hogy a hosszabb pályán csak a ranglista vezető Baumholczer Máténak sikerült 6 perc/km átlag alá kerülnie. A rövid pályán - már 18 kilométerrel a háta mögött-, szintén ő volt a legjobb 6,5 perc/km átlaggal, őt követte másodikként  itt Vanda 9,4 perc/km-es tempóval. Így a felkészülés elején ugyan az idő eredmények összehasonlítása még nem sokat jelent, de jelzi azt, merre felé kell keresgélnünk a továbblépés irányát.
 A bodoglári domborzati pálya, finn rokonsággal:

és itt a teljes pálya Vanda útvonalával:


  Érdekes összehasonlításra ad lehetőséget a berajzolt és a gps útvonal összevetése: mi ami rögzül a futó fejében és mi az ami elsikkadt ezen a részletgazdag domborzatú terepen a futás után berajzolásig eltelt egy -két órában. A gps útvonalon látszik a végrehajtás jobb volt, mint amit az emlékezet megőrzött a feladatról. 

Szombat délelőtt szemmel láthatólag jóval többen lettünk, hetven fölé emelkedett a létszám, a bócsai edzésre a hó és a hó lapátolást kedvelők is megérkeztek, igaz néhányan a szerbek, a hódmezővásárhelyiek ezért mondták vissza a részvételüket.
 A jeges-csúszós utakon autózva kicsit késve,  Janka és Kati is befutott, a fotózásról ugyan lemaradtak,de hogy ne maradjanak futás nélkül délelőtt sem, a rövid pálya bontását magukra vállalták.

.
 Bócsán újabb domborzati pálya várt a ránk, kis zöld foltokkal színesítve - a boróka kedvelők örömére. (Bár egyes boróka kedvelők, mint hírlik, valami mátrai mesés tekergést választottak.) A 10 cm hó és a boróka elegyítése megtette a hatását, kemény, küzdős pályák rejtőztek az erdőben, amiről a térkép most keveset árult el. Edzés után az átfázott, átázott tájfutók a kiskunhalasi kollégium melegébe menekültek, erőt gyűjteni, kicsit megszáradni a délutáni edzés előtt. Most elmaradtak a borókás versenyek utáni közös elemzések, olyan "jaj, de jó túléltük" hangulat fedte el a futás örömét. 



Délután memória és középtávú pályák kerültek terítékre, és a hó lapátolás, mivel a pirtói terepen levő rajthoz elfelejtettek fűtött autópályát kiépíteni. Miután mindenkit kitoltunk, odébb toltunk, a futásra is sor került. 

Bár 10 cm hó volt, érdekes módon a pontok között nem vezettek komoly csapások, a négy pálya közti választás lehetősége szétszórta az embereket, és a résztvevők többsége a feladat önálló megoldására törekedett. Az idő miatt kevesen vállalták be, hogy több pályát fussanak. Ez a nap nem kedvezett a km gyűjtésnek, no meg az akkumulátoroknak sem, így az SI időmérés elmaradt. 

Újra Tázlár, a 6,1 km pályák pontjaival: 

 Vasárnap ezzel a  tömegrajtos edzéssel zárult a tábor. A tázlári terepen került kitűzésre három különböző hosszúságú farsta pálya, az indulókat névre szóló térkép várta. A hó itt a nyíltabb terepen kevésbé volt zavaró, mint előző nap, s az idő is enyhült valamelyest, így igen jól sikerült váltószimulácóval fejezhettük be az edzéseket.
Már kézben a térkép...:
...s indul a mezőny neki a tázlári hómezőknek:

 Összegzésként röviden lehet fogalmazni: jó volt. A szombati nap hava és hidegfrontja miatt a felkínált lehetőségekből kevesebbet használtunk ki, mint szárazabb időben tettük volna, kicsit kevesebb kilométer jött össze a tervezettnél de érdemes volt ott lenni.