Az Országos Diákolimpia döntőjébe az ARAK-osok közül hatan jutottak tovább. Pénteken végül öten (velem együtt hatan) érkeztünk meg Szuhára, ebbe a Mátra északi lejtőin fekvő kis faluba, a szombat-vasárnapi döntő színhelyére. Szállásunk elfoglalása, és az otthoni szendvicsek számának jelentős csökkenését követően, kicsit későn, de nyugovóra tértünk. Szombat reggel még a nap is kisütött egy kis időre, tudatva, hogy a felhők felett azért még ragyog, aztán lassan újra felhők vették birtokukba az égboltot. Közben a hétközi esőzések miatt új helyre költöztetett versenyközpontból apránként mindenki elindult a sprint (inkább rövidtáv) verseny rajtjába. Kitti, Fanni, Ádám s Dani korai rajtidejükhöz igazodva együtt mentek ki, Vanda a percenként besorsolt mezőny első felének végén (kategóriájában 53-an indultak) 74 percre rajtolt, riválisai mind a mezőny végén. Mivel a Fiú II. korcsoport is ugyanezt a pályát futotta, így igazából különösebb jelentősége most ennek nem volt. A verseny előtt beszélgettünk Vandával arról, hogy a rövidtáv pályáját a pályakitűző 10 perces győztes időre tervezi korosztályuknál; mire én visszaértem a 2,5 km-re levő rajtból a csapat, köztük Vanda is bent volt már. Örömmel újságolta, hogy 10'25" futott, hozta a tervezett időt. A riválisok még kint... Aztán érkeznek, Pataki Réka, Szabó Dorina a két nagy utánpótlás nevelő központ: Pécs és Szeged képviseletében 2 perccel Vanda mögött holtversenyben a második helyre, a negyedik ötödik helyen szintén pécsi és szegedi futó, a meglepetés hatodik egy taszári kislány Somogyból. Kitti és Fanni két komoly hibával a N IV. mezőny utolsó harmadába került. Dani élete első komoly versenyén egy nagy hibával kezdett, majd még két három apróbbal megtetézte, így a 60' versenyidőt túllépve a mezőny végé felé végzett, de a rivális bicskei fiúkat megelőzte! Ádám egyenletes futással, biztonságra törekedve nagyobb hibák nélkül hozta a tőle elvárható eredményt a Fiú V. korcsoportban. Az eredményhirdetés már csepergő esőben zajlott, de mi azért felhőtlenül örültünk Vanda sikerének, (csak közbeszúrom, hogy időeredményével az azonos pályán futó fiúk között is nyert volna).
Az N II. kcs. eredményhirdetése a Magyar Köztársaság 2010. évi Tájfutó Diákolimpiáján:
Rövid pihenő után került sor délután a váltó versenyre. Az eső úgy gondolta, ezt ő is közelebbről szemügyre veszi, s vigasztalanul rákezdett, lassan mindenhol patakokban folyt a víz. Az első futók rajtját a bátrabbak még esőkabát és esernyő nélkül nézték, de az átfutó pontra vezető kordon mellett már minden eszközre szükség volt az eső ellen.
Harmincöt perc elteltével érkezett a mezőny első fele nyakig sárosan, vizesen elcsigázva. 10' hátránnyal Pózna Dia is hozta a Fejér megyei váltót, így Péteri Kitti is elindulhatott az elemekkel és a pályakitűző furmányaival megküzdeni.
A felhők egyre vastagabbak lettek felettünk, a beérkezőkön egyre több lett a sár.
A versenybíróság felismerve a közeledő sötétségét 17 órakor minden még bent levő váltótagot kiküldött tömegrajttal. Hamarosan Kitti is befutott, hibázásai ellenére egész jó helyen. Harmadik futónk Pózna Anna harcos futásának köszönhetően a fejér megyei lány váltó a 9. helyen végzett (20 leány csapat vágott neki a pályáknak.) Ez a kilencedik hely az utóbbi idők legjobb csapat eredménye Diákolimpián! Kitti beérkezését követően a lehető leggyorsabban igyekeztünk vissza Szuhára, ez ugyan az úton hömpölygő víz és szemben érkezők elengedése miatt elég lassúra sikeredett, de csak visszaértünk. Közben Kati és Janka is megérkezett Nemtibe, majd sártaxi szolgáltatásomnak köszönhetően a szuhai szállásunkra is. (Pontosítva: a sarat a Mátra szolgáltatta, a leömlő vízbe elegyítve, én meg próbáltam rajta átautózni.) A helyzet másnap reggelre sem változott, az eső esett, az erdőt hömpölygő patakok borították. Reggelizés közben érkezett a hír, hogy a II. korcsoport versenyét nem tartják meg. Mire valamennyien felértünk a szuhai üdülő telep feletti versenyközpontba, a helyzet tovább romlott (csak az eső esett lankadatlanul), a felvezetők némelyike úszni kényszerült, hogy a pontokat ki tudja rakni. A versenybíróság rövid tanácskozás után a második napi verseny elhalasztása mellett döntött, így a 2010. évi Diákolimpia normál távú döntője bizonytalan időre elnapolásra került.
Itt még bizakodva, hogy ez csak gyenge harmat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése